Ennek magyarázata az, hogy a máj felelős a szervezet méregtelenítéséért, tehát az alkohol lebontásában központi szerepet játszik. A közép-kelet Európai országokban, így Magyarországon is az alkoholos eredetű májbetegség a halálozás egyik fő oka.

Az elfogyasztott alkohol mennyisége a betegség súlyosságával csak részben mutat összefüggést. A nem, az örökletes tényezők és az alkohol minősége befolyásolják azt, hogy a máj milyen mértékben károsodik. Az alkoholt lebontó enzim az úgynevezett alkohol-dehidrogenáz nőkben alacsonyabb mennyiségben van jelen, ezért azonos mennyiségű alkohol nőkre károsabb hatást fejt ki. Az enzim mennyisége a keleti rasszokban szintén kevesebb. A rossz minőségű, pancsolt kannás borok olyan adalékanyagokat tartalmaznak, amelyek a májkárosodást szintén elősegítik.
A rendszeres (napi) alkoholfogyasztás összehasonlítva az alkalmi fogyasztással lényegesen nagyobb kockázattal jár.

A betegség súlyosságtól függően alapvetően három stádiumba osztható.
1. Zsírmáj esetén a májsejtjeiben zsírlerakódás alakul ki a máj megnagyobbodik, az alkohol elhagyására ez a stádium még visszafordítható.
2. Alkoholos májgyulladás esetén a máj állománya begyullad, akár életet fenyegető állapot is kialakulhat, azonban az alkohol teljes elhagyásával a folyamat még szintén visszafordítható.
3. Cirrózis (májzsugorodás) esetén a máj állománya kötőszövetesen visszafordíthatatlanul átépül, a máj súlyosan károsodik, méregtelenítő és egyéb funkcióját ellátni már nem képes. A cirrózis halálos betegség.

Tünetek

Súlyos májcirrózis esetén a máj kemény tapintatú, éles szélű, a hasüregben szabad víz jelenik meg (hasvízkór). A hasüregben akár 10-15 liter folyadék is felszaporodhat. A bőr és a nyálkahártyák valamint a szem ínhártyája sárgásan elszíneződik. A bőrön pók, illetve csillag alakú értágulatok jelennek meg. A beteg étvágytalan, súlyos esetben a tudatállapot is romlik, kézremegés, zavartság, aluszékonyság, majd kóma lép fel. A máj kötőszövetes átépülése miatt a májvénákban a vérnyomás nő, emiatt a vénák kitágulnak és megrepedhetnek. Abban az esetben, ha a vénafal megrepedése a nyelőcsőben következik be, vérhányás lép fel, nemritkán halálhoz vezetve.

Kezelés

Az alkoholos májbetegség harmadik stádiuma a cirrózis visszafordíthatatlan, azonban a tünetek csillapíthatók. Bár az alkohol elhagyása a folyamatot nem fordítja vissza, mégis a túlélésre kedvező hatással van. Hasvízkór esetén megfelelő vízhajtók adásával a hasüregi szabad folyadék mennyisége csökken, gyógyszerre nem reagáló esetben hascsapolás szükséges. Hascsapolás során egy tűt szúrnak a hasba, o¬nnan a folyadékot leeresztik. Abban az esetben, ha a hasi szabad folyadék a vízhajtók, illetve a hascsapolás ellenére újra termelődik speciális műtéti eljárással a hasvizet az úgynevezett nagy combvénába vezetésére van lehetőség. A nyelőcső alsó harmadában található vénák megrepedése esetén, a beteg orrán keresztül egy ballonos szondát vezetnek a nyelőcsőbe, melynek felfújásával a vérzést tamponálni lehet. Szükség esetén úgynevezett endoszkópos szkleroterápia végzendő, amely során a vérzést egy speciális folyadéknak a nyelőcsői vénák falába való injektálásával állítják el. Az úgynevezett bétareceptor blokkolók a vénákban a nyomást csökkentik, ezáltal kiegészítik a terápiát. A vénákban uralkodó nyomás csökkentésére bizonyos speciális műtéti eljárások is ismertek. Végső esetben -6 hónapi teljes alkohol elhagyás után- májátültetésre nyílhat lehetőség. A transzplantáció (szervátültetés) további feltétele, hogy egyéb szervkárosodás ne álljon fenn. (forrás: OAN)

Diagnózis

A betegség súlyosságának megítélésére mellkasröntgen-vizsgálat, légzésfunkció és a vér laboratóriumi vizsgálata szükséges.

Kezelés

A kezelés alapját a dohányzás elhagyása képezi. Ennek hatására lényeges javulás következhet be. Számos olyan gyógyszer létezik, amely az idült hörgőnyálkahártya-gyulladás kezelésben ismert. A sűrű váladék felszakadását eredményező nyákoldók a hörgő simaizmainak görcsét oldó gyógyszerek, akár tabletta, akár injekció, akár ún. spray formájában rendelkezésre állnak. Ebben a betegségben szenvedők fogékonyabban az ún. felső légúti megbetegedést okozó kórokozókra. Influenzajárvány esetén oltás javasolt.
A rendelkezésre álló gyógyszerekkel és a dohányzás elhagyásával a betegek életminősége nő és hosszú, panaszmentes időszakok érhetok el. Súlyos szövődményes esetben a légzőfelület csökkenése olyan mértékű, hogy a betegek állandó légszomjjal küzdenek. (forrás: OAN)

A köldök a szegycsont alsó pólusát és a szeméremcsontot összeköto képzeletbeli vonal középpontjában helyezkedik el. Amennyire nincs szerepe a felnőtt szervezet működésében, annál fontosabb magzatkorban, ugyanis a köldökzsinóron keresztül létesül kapcsolat az anyai és a magzati vérkeringés között. A köldökzsinór egyik vége a méhlepényhez, a másik vége a köldökön keresztül a magzathoz kapcsolódik. Ez az összeköttetés biztosítja a magzat tápanyag és oxigénellátását. A születést követően a köldökzsinórt elvágják, majd elkötik, ezt követően az ún. köldökzsinórcsonk a 6-8.napon leesik és napokon belül létrejön a köldök néven ismert behúzódás. A behúzódásnak megfelelő helyen a hasfal a környezetéhez képest lényegesen gyengébb, ezért a hasfali sérvek nagy gyakorisággal a köldökben jelentkeznek.

A betegség kialakulását elősegítő tényezők

Minden olyan folyamat, ami a hasüregi nyomást növeli, egyúttal a zsigerekre (belső szervek) nehezedő nyomást is fokozza. Adott esetben a nyomás elér egy olyan mértéket, hogy a hasüregi zsigerek maguknak mintegy helyet keresve a hasfal leggyengébb pontján keresztül menedéket keresnek és előboltosulnak. Képzeljünk el egy lufit, amely egy területen anyaghibás! Ha megpróbáljuk felfújni, akkor azon az anyaghibás gyengébb területen előbb-utóbb a lufi kiboltosul. Nagyjából ez a helyzet a sérvek esetén is azzal, hogy ebben az esetben a lufi a hasüreg, az anyaghiba pedig a hasfal gyenge pontja, jelenleg a köldök.

Mikor növekszik a hasüregi nyomás?

Fokozott hasprés: nehéz széklet, erőltetett köhögés, erős tüsszentés, szülés, fizikai megerőltetés (nagy súly emelése).
A haskörfogat megnövekedése a köldök körüli izomzat és kötőszövet ellazulásához vezet, ilyenkor már kisebb hasüregi nyomásemelkedés is elég a sérv kialakulásához. A haskörfogat normálisan is menő terhesség idején, de pl. nagyfokú elhízás (férfias jellegű, ún. abdominális=hasi, súlyos májbetegség) szintén a haskörfogat megnövekedéséhez vezet.

Tünetek

Köldöksérv esetén a köldök területén egy rugalmas tapintatú előboltosulás alakul ki. Jellemző, hogy a hasprésre az előboltosulás kifejezettebb lesz. Ez az oka annak, hogy a vizsgáló orvos a sérvek vizsgálatánál megkéri a beteget, hogy köhögjön, ilyenkor ugyanis a sérv jobban vizsgálható. A sérvtartalom húzhatja az idegvégződésekben gazdag hashártyát, ami tompa fájdalomhoz vezet. A fájdalom legtöbbször nem súlyos, inkább kellemetlen, zavaró. Általában a sérv nyugalomban pl. háton fekve visszahúzódik vagy kézzel könnyen visszahelyezhető. Régóta fennálló sérv esetén egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy a sérvet körülvevő hashártya a környező kötőszövethez rögzül és a sérvet kézzel már nem lehet visszahelyezni.

Szövődmények

A sérvek, így a köldöksérv fenyegető szövődménye az ún. kizáródás. Ez azt jelenti, hogy a sérvtartalommal teli tömlőre a kapu rászorul, a sérvtartalom vérellátásáért felelős ereket leszorítva. Ebben az esetben a korábban panaszmentes, vagy csekély panaszokkal járó sérv órákon belül igen érzékennyé, keménnyé, fájdalmassá válik, és a korábban esetleg visszahelyezhető sérv nem helyezhető vissza. Azonnali műtéti beavatkozás nélkül a kizáródás halállal fenyeget. A műtét során a sérvtartalmat a hasüregbe visszahelyezik, és a kaput zárják, a köldököt mintegy megszüntetik. Néha a műtéti beavatkozás késik, ekkor a sérvtartalom (belek) visszafordíthatatlan károsodása (bélelhalás) miatt kiterjedtebb műtétre (részleges szerveltávolítás) kerül sor.

Kezelés

A kezelés egyértelműen műtéti. Szövődménymentes esetben a műtét kb. fél órát vesz igénybe, a hazamenetel a műtétet követő kb. 4-5. napon megtörténhet. Szakmai körökben azonban vitatott kérdés, hogy minden köldöksérv egyértelműen műtétre kerüljön-e. Abban az esetben, ha a sérvet gyakran kell kézzel visszahelyezni természetesen nagyobb a kizáródás kockázata, ekkor a műtét abszolút indokolt. Idős korban, súlyos belgyógyászati betegség esetén azonban sérvkötő viselése is szóba jön. A sérvkötő helyesen alkalmazva a sérvtartalom előboltosulását megakadályozza, azonban természetesen a sérvet nem gyógyítja meg. (forrás: OAN)

A hajszál nem folyamatosan termelődik, hanem szakaszosan, az elpusztult hajszál leválik a fejbőrről és onnan távozik. Ez egy természetes folyamat. Kórossá akkor válik, amikor a hajszálak képződése nem tud lépést tartani a hajhullás mértékével. Ekkor kopaszodásról beszélünk. Általában a haj növekedésének üteme havonta kb. 1 cm. A hajszálak nyáron, meleg időben intenzívebben növekednek, melynek valószínű oka a fejbőr jobb vérkeringése.
A napi hajhullás mértéke normális esetben napi 70-90 szál. A hajhullás érintheti egyenletesen az egész hajas fejbőrt, lehet azonban foltos, illetve a fejbőr egy területén kifejezettebb. Normálisan a hajhullás a fejtetőn, illetve a halántéktájon kifejezettebb, a tarkótájon kevésbé jelentkezik.

A kóros hajhullás okai

A fejbőr sérülését, fertőzését /bakteriális, vagy gombás/ követő hegesedés kopaszságot okozhat. A heges kopaszság maradandó.
Egyenletes, nem heges kopaszodást számos kiváltó tényező okozhat. Lázas, fertőző betegségek után, terhesség idején a fokozott hajhullás átmeneti jelenség lehet és az egész hajas fejbőrt érinti. Gyakoriak a hormonális betegségek (pajzsmirigy túl-, illetve alulműködés, a nemi hormonok termelésének zavara, a mellékvesekéreg hormontermelésének zavara), a vashiányos vérszegénység, egyes gyógyszermellékhatások (orális fogamzásgátlók, kemoterápiás szerek) stb. Az úgynevezett androgén vagy más néven férfias típusú kopaszodás a hajas fejbőrön a fejtetőn, illetve halántéktájon jelentkezik.
Ez a kopaszodás leggyakoribb formája a felnőtt férfiak közel 25 %-át érinti.
Genetikailag meghatározott, egyenesági férfirokonok között a kopaszodás ezen formája halmozódik. Az, hogy milyen életkorban jelentkezik szintén genetikailag van meghatározva, azonban általában 30 éves kor felett kell rá számítani.
Nők esetében a hajhullás szintén leggyakoribb okát a hormonális elváltozások képezik.
Foltos hajhullás hátterében gyakran valamilyen góc /pl. idült torokmandula-gyulladás/ áll, amely a szervezetben egy állandó gyulladásos állapotot tart fenn és többek között a hajszálak kihullását is okozza.
A hajas fejbőrt érintő gombás megbetegedések foltos kopaszodást okoznak.

Kezelés

Abban az esetben, ha a hajhullás valamilyen alapbetegség (pl. hormonzavar, vashiányos vérszegénység, bőrgombásodás) következménye első lépésben az alapbetegség kezelése szükséges. A kezelés hatására a hajhagymák megerősödnek, ismét működésnek indulnak és a hajnövekedés megindul. Gyógyszer által okozott hajhullás esetén a gyógyszer elhagyása és egy másik készítménnyel való helyettesítése szükséges. A rosszindulatú daganatok kezelésében használatos kemoterápiás szerek ismert mellékhatása a kopaszodás, de ebben az esetben a várható előny vagyis a daganatos betegség gyógyulása egyértelműen fontosabb, mint ez a kellemetlen mellékhatás. A kezelés abbahagyásakor a hajnövekedés újraindul.
A hazai gyógyszertárakban is kapható egy úgynevezett minoxidil tartalmú készítmény, amely egy a fejbőr vérkeringését serkentő anyagot tartalmaz. A készítmény folyadék formájában áll rendelkezésre és a megfelelő hatás eléréséhez napi két alkalommal gyengéden a hajas fejbőrbe kell masszírozni. Nem mindegy azonban, hogy a kezelést a kopaszodás milyen fázisában kezdik el. Legjobb eredmény akkor várható, ha a kopaszodás kevesebb, mint 5 éve kezdődött.
Gyakran a kopaszodás gyógyszeres kezelés ellenére nem javul kielégítően. Ekkor plasztikai sebészeti megoldás jön szóba. Abban az esetben, ha a kopaszodó személynek vannak ép hajhagymái (leggyakrabban a tarkótájon), akkor azokat egyenként a kopasz területre lehet ültetni. Ez az eljárás az úgynevezett hajhagyma-implantáció igen költséges és hosszadalmas, ugyanakkor tartós és esztétikailag kiváló eredménnyel jár. Egy másik lehetőség, amikor speciális műhajat ültetnek be a kopasz fejbőrbe. (forrás: OAN)

Az epekő az esetek döntő többségében az epehólyagban alakul ki, jóval ritkábban az epevezetékben képződik. A kövek különböző nagyságot érhetnek el, ritkán az epehólyagot csaknem ki is töltik. Gyakrabban több, kis kő van az epehólyagban, melyek különböző alakot és formát képeznek. Anyaguk szerint az epekövek 80%-a koleszterinkő, 20%-uk pigmentkő /bilirubin kő/

Előfordulás

A népesség kb. 13-15%-a érintett, a nők kétszer gyakrabban betegszenek meg, mint a férfiak. Kifejezetten gyakran fordul elő a világos bőrű, 40 év körüli, elhízott nők között.

Tünetek

Az epeköves betegek 3/4-e panaszmentes. A panaszok epeköves roham formájában jelentkeznek. A roham az epeutak görcsös összehúzódása miatt alakul ki. A görcsös panaszok gyakran zsíros étel fogyasztását követően lépnek fel, néhány perctől több órán keresztül eltarthatnak, a jobb bordaív alatti területen kifejezettek, azonban a hátba is, valamint a jobb karba is kisugározhatnak. Böfögés, hányinger, hányás a görcs idején előfordulhatnak. Abban az esetben, ha a kő az epe elfolyását akadályozza úgynevezett epepangás jön létre, amely sárgaságot hoz létre a széklet világos színével. Néha nem jelentkezik epegörcsös roham hanem puffadás, teltségérzés alakul ki.

Diagnózis

A tünetmentes epekő laboreltérésekkel nem jár. Epeköves roham esetén, abban az esetben, ha az epeutakban elzáródás van, akkor jellegzetes májenzim- valamint vérképeltérések alakulnak ki. A hasi UH (ultrahang) egy gyors és fájdalommentes eljárás az epekövek kimutatására. Nemcsak az epekövek kimutatására alkalmas, hanem az epehólyag falának vastagságát, a fő epevezeték tágasságát is meg lehet vele állapítani. Létezik néhány speciális röntgen vizsgálaton alapuló eljárás, amely során az epeutakat kontrasztanyaggal meg lehet festeni és ezáltal akár terápiás beavatkozásra is mód nyílik. /az epekő a fő epevezetékből eltávolítható ERCP/

Terápia

Néma epekövek esetén kezelés nem szükséges. Epegörcs megszüntetésére görcsoldót kell alkalmazni. Súlyos epegörcs esetén azonban a hagyományos görcsoldó már gyakran nem elég, ekkor a beteg kábító fájdalomcsillapító adására szorulhat. A gyógyszerek mellett legalább 24 órás koplalás, majd szigorú zsírszegény diéta szükséges. Fertőzésgyanú esetén antibiotikum adása szükséges. Visszatérő epegörcsök esetén a választandó kezelés sebészeti, amely az epehólyag eltávolítását jelenti. Az utóbbi években teret nyert az úgynevezett laparoszkópos eljárás, melynek során néhány kis metszésből, endoszkópos módszerrel eltávolítható a köves epehólyag. A módszer egyértelmű előnye, hogy nem történik nagy metszés, a betegek gyorsan felépülnek, rövid a kórházi tartózkodás, szövődmény igen ritkán alakul ki. Ritkán a laparoszkópos epehólyag-eltávolítás nem sikeres. Ekkor hagyományos nyílt hasi műtétre kerül sor. Kis koleszterinkövek eltávolítására alkalmas módszer lehet az úgynevezett orális epesavterápia, amikor olyan gyógyszert kell a betegeknek huzamosabb ideig szedni, amely az epeköveket feloldja. A módszer nem kifejezetten hatékony, 5 év alatt a kövek 40-50%-a visszatér. Az úgynevezett extrakorporális lökéshullámterápia során a kövek széttörésére kerül sor. A sikeres kezelés aránya megegyezik az előbb említett gyógyszeres kezeléssel. Abban az esetben, ha az epekő a fő epevezetékben található, akkor vagy endoszkópos kivétel, vagy műtét szükséges. Az endoszkópos módszer egyértelmű előnye, hogy nincs műtéti metszés. Ekkor egy szájon keresztül bevezetett eszközzel jutnak el egészen az epevezetékig és így távolítják el a követ. Az eljárást nagy kő esetén az előbb említett extrakorporális lökéshullámterápiával lehet kiegészíteni.

A kezeletlen epekövesség szövődményei

• Heveny epehólyaggyulladás: az epehólyag és az epeutak leggyakrabban bakteriális fertőzése esetén. Tünetei: jobb bordaív alatti görcsös fájdalom, láz, hányinger, hányás.
• Perforáció: az epehólyag kilukadása, leggyakrabban a belek irányában.
• Idült epehólyaggyulladás az epehólyag falának megvastagodásával, annak rosszindulatú elfajulása következhet be.
• Elzáródásos sárgaság az epekőnek az epevezetékbe kerülése esetén.

(forrás: OAN)